Túrin Doriathban

by Denis Gordeev

Beleg Cúthalion, az Erősíjú engedélyt kapott, hogy a menekülteket Menegrothba, az Ezer Barlang rejtett csarnokaiba kísérje, ahol Thingol király és Melian királyné szívesen fogadták Húrin fiát és kísérőit. Meghallgatták Morwen kérését, és jóindulatuknak jeléül a király a térdére ültette Túrint, ami azt jelentette, hogy gyámfiául fogadja és gondját viseli, míg az apja vissza nem tér és vissza nem követeli.

Ez óriási kegy volt, és Túrin növekedve sokat tanult a tündéktől. Gyermekévei így távol az otthonától nyugodtan teltek, mert a tündék szerették annak ellenére, hogy zárkózott volt, Thingol király pedig gyakran küldött követeket Morwenhez, így volt híre arról, hogy megszületett húga, Nienor cseperedik és szépül, a sorsuk is jobbra fordult valamelyest. Ám Melian királyné hiába kérte Morwent, induljon ő is Menegrothba, nem volt hajlandó megválni otthonától, míg a kis Nienor fel nem nő. Ez volt Túrin második nagy bánata, mert számított rá, hogy hamarosan találkozhat anyjával és a húgával.

by sirithroslirenel

A barátja Nellas volt, egy erdőben élő tündelány, sohasem járt a palotában, és sok-sok tündeéve ellenére Túrinhoz hasonló korúnak tűnt.

Sokat tanult Belegtől is, akivel felnőve az erdőt járta, amikor a tünde Menegrothba látogatott. Kilenc év telt el Thingol rejtett birodalmában. Túrin fiatalemberré növekedett és Nellas társasága már kevés volt számára. Vadászatban, íjászatban és kardforgatásban kiváló, de a kézművességhez türelmetlen volt, nehezen ismerte fel  képességeit, s a munkáit a végén rontotta el.

Eredményei mindig felemásak voltak, ami jót csinált, végül rosszul sült el. 

by Filat

Magas volt, szép termetű, de a lelkét árnyékba vonta a bánat, az otthona és családja utáni vágyakozás. Szíve minden sebe ismét sajogni kezdett, már nem kapott hírt Hithlumból. Thingol király nem küldött több követet, miután néhányan soha nem tértek vissza onnan. Túrin többé nem találta a helyét a tündék közt. A király elé állt, kardot, vértet kért, hogy harcolhasson, és benyújtotta igényét Hador Sárkány-sisakjára, amelyet a dor-lómini vezérek örökítettek tovább, és Morwen hálája jeléül felajánlotta Thingolnak. A király azonban Túrin örökségeként tartotta meg, míg eljön az az idő, hogy felfegyverkezve bizonyíthassa vitézségét is.

Thingol a határvidék védelmét ajánlotta neki a többi tündével, de ő hazavágyott, ám Thingol és Melian a jövőbe látott és óva intette, hogy bár termetre felnőtt, a bölcsessége még nem érlelődött meg.Újabb három év telt el, és Túrin Doriath határát védte. Vitézsége nyomán szárnyra kelt a hír, hogy Hador Sárkány-sisakja visszatért.

by Denis Gordeev

Túrin hírneve nőttön-nőtt, így tisztelői mellett megjelentek irigyei is. Thingol király egyik tanácsnoka, egy menekült nanda, Saeros ki nem állhatta az embereket még akkor sem, ha azok az adánok legjobbjai voltak. Lebecsülte Berent és Húrint is Áskálódott Túrin ellen, mivel bosszantotta a király kegye iránta.
Egy alkalommal a harmadik évben Túrin megpihenni és fegyvereit javíttatni tért Menegrothba éppen akkor, amikor Thingol és Melian nem tartózkodtak ott, és Saeros kapva kapott az alkalmon, hogy belekössön a fiatalemberbe. Túrin sokáig figyelmen kívül hagyta a tünde sértő megjegyzéseit, ami még inkább felingerelte Saerost.
A béketűrés akkor hagyta el, amikor a népét vadakhoz hasonlította, akiknek asszonyai-lányai vadállatként mint a szarvasok, ruha nélkül csak a hajukba takarózva rohangálnak az erdőben.Túrin felkapott egy nehéz ivóserleget a lakoma asztalról és Saeroshoz vágta. A tünde elesett és megsérült, Túrin pedig elhagyta a csarnokot.
Mablung, a vadász figyelmeztette Saerost, hogy amivel megsértette és felingerelte Túrint hiba volt, Saeros ne felejtse el, hogy ő egy elda Doriathban, és ahhoz méltóan viselkedjen.

by Ivan Alekseich

Saerosban azonban forrt a gyűlölet, és másnap hajnalban orvul hátba támadta Túrint, amikor el akarta hagyni Menegrotht. Heves kézitusa alakult ki közöttük, amelyben Túrin végül a kezén megsebezte és földre küldte a tündét. Megölni nem akarta, de megleckéztetni igen, ezért a megrettent Saerost kényszerítette, hogy levegye a ruháit és azt mondta neki - Hosszú futás vár rád, Saeros, a ruhád csak akadályozna; érd be a hajaddal! És most fuss, rohanj! Ha nem futsz oly sebesen, mint a szarvasok, hátulról csiklandozlak a kardom hegyével!
Saeros érezte Túrin nagy erejét és dühét, hanyatt-homlok menekülni kezdett az erdőn  keresztül. Túrin mindenütt a nyomában. Saeros kiáltozása másokat is odacsalt, de leginkább Mablung volt a sarkukban, háborgó lélekkel, mert bár igazat adott Túrinnak, törvényeik nem engedték, hogy egy tündét önkényesen és nyilvánosan megszégyenítsenek. Akkor még nem sejtett semmit Saeros gyilkos szándékú orvtámadásáról.
Egy mély vízmosáshoz érve Saeros, aki úgy érezte, a  halál fut a nyomában, félelmében rosszul mérte fel a szakadék szélességét. Ugrott, és nem tudott megkapaszkodni a túlparton. A lenti kövek halálra zúzták, és ezt látva Túrin arra gondolt - Boldogtalan bolond! Innen visszaengedtem volna Menegrothba. Most bűnt követtem el miatta, pedig nem érdemeltem meg.