 |
| by Alan Lee |
Háború. Amikor halálszagot visz a szél.
Feanor fia Maedhros összegyűjtötte hadait tündékből, emberekből, törpökből, mindenkit hadba hívott, akit csak tudott, és elszánta magát az Angband elleni támadásra.
Terve szerint egyesített seregével kivonul az Anfauglithra és ott nyíltan, keletről és nyugatról támad, s amikor kicsalogatta Morgoth seregét, akkor lendül támadásba Fingon nyugat felől.
A Nyárközép napján Feanor fiainak lobogói felemelkedtek.
A nolda nagykirály, Fingon is zászlót bontott, de seregével az Árnyékhegység völgyeiben és erdeiben még rejtve várakozott. A sereg nagy volt. Hithlumból a noldák, a falasi és nargothrondi tündék mind ott voltak, és emberseregek, a dor-lómini Húrin és Huor, a vitéz vezérletével, és a Brethil-beli Haldir az erdei emberekkel.
Amikor a Thangorodrim felé tekintett, látta a a fekete felhőt és füstöt, ami jelezte, hogy Morgoth haragja felébredt és elfogadta a kihívást. Tünde szeme a távolt fürkészte, hogy Maedhros serege mikor kavarja fel az Anfauglith porát és a szívére árnyék húzódott. Nem tudta, hogy Maedhrost egyik keleti emberszövetségese becsapta, és ezzel előrenyomulását késleltette. Azonban meghallotta a fivére, Turgon kürtszavát, és a szíve felderült.
"Utúlie'n aure! Aiya Eldalie ar Atanatári, utúlie'n aure! - Eljött a nap! Nézzétek, eldák és emberek atyáinak népe, eljött a nap!" S akik hallották hatalmas hangját a hegyek közt visszhangozni, válaszoltak:"Auta i Lóme! - Múlik az éjszaka!"
Turgon megnyitotta a zárat Gondolin körül, és kivonult seregével, hogy fivére segítségére legyen.
Morgoth jórészt tudta, mit tettek addig, és mit akarnak tenni, a maga terveit a ő támadásukhoz igazította. Nagynak látszó sereget indított Hithlum felé, hogy mindenáron kiugrassza Fingont a hegyek közül. Ugyanakkor egy még nagyobb létszámú hadat vezényelt kelet felé Feanor fiai ellen, hogy megakadályozzák a két király seregeinek egyesülését.
Fingon állásait szinte észrevétlenül közelítették meg szürkésbarna köpenyeikbe burkolózva, és már jócskán az Anfauglithon jártak, amikor észrevették őket.
Morgoth cselének része volt, hogy hírnököket küldtek, akik magukkal vitték a Hirtelen Lángok Csatájában foglyul ejtett és megvakított nargothrondi tünde urat, Gelmírt. Gúnyolódva azt kiáltották, hogy még sok ilyen van nekik, és mindegyikkel ezt teszik majd, ha győznek. Azzal a szemük előtt levágták a fogoly kezét és lábát, majd otthagyták a testét.
A tündesereg előőrsében ott volt Gwindor, az áldozat fivére, aki bosszút állni jött testvéréért. Kitört az arcvonalból és megölte a hírnököket. A nargothrondiak mind követték, amikor bevágtatott az ellenség soraiba. A noldák harci kedve fellángolt, és már Fingon sem tarthatta vissza őket. Feltette ő is fehér sisakját, és egész hadával kirontott a hegyek közül.
A hüvelyükből kiröppenő nolda kardok villanása olyan volt, mint a nádasban elharapózó tűz fénye.
Kezdetben Morgoth tervei kis híján kudarcot vallottak. Mielőtt a nyugatra küldött sereget megerősíthette volna, Fingon serege végigszáguldott az Angfauglithon, s már közel járt Angbandhoz. Gwindor elől haladt a nargothrondi tündékkel, beözönlöttek a kapun és Morgoth reszketett a trónján a mélyben. Ám a falak között akkor csapdába estek és Gwindor kivételével mindenkit lemészároltak. Thangorodhrim számtalan rejtek útján küldte ki Morgoth a seregét, és Fingon hátrálni kényszerült.
A negyedik napon megkezdődött a Megszámlálhatatlan Könnyek Csatája. Fingon serege visszavonult, hátvédjeként meghalt Haldír és megsemmisült a Brethil-beli sereg. Turgon csapatai csak másnap reggelre értek oda. A gondolindok erősek voltak, soraik úgy fénylettek, mint egy acélfolyam. Falanxuk átverekedte magát Fingonig, és a király örömmel üdvözölte a testvére oldalán harcoló Húrint is.
Végre megérkezett Maedhros, és hátba támadta Morgoth seregét. Ekkor előjöttek Angband utolsó erői is: farkasok, farkas-lovasok, balrogok és sárkányok, és maga Glaurung, a Nagy Féreg, és szétválasztották Fingon és Maedhros seregét.
Még ekkor is győzhettek volna a tündék, ha nincsenek az áruló emberek. A keletlakók, akik addig Maedhros mellett küzdöttek, hirtelen rátámadtak saját hátvédjükre. Feanor fiainak serege megtört, mindenki menekült, aki még életben maradt.
A belegosti törpök tartottak ki legtovább.
Azaghâl, a belegosti törpök ura a halála előtt még megsebezte Glaurungot, így a sárkány és az összes bestia elhagyta a csatateret, Feanor fiai kivágták magukat a harcból.
A törpök gyászolták királyukat és nem vettek részt tovább a csatában.
A keleti sereg szétmorzsolása után a felszabaduló haderővel Nyugaton Fingont és Turgont háromszoros túlerő kerítette be. Ott volt Gothmog is, a Balrogok Ura. Elválasztotta egymástól a két testvért, és végül összecsapott Fingonnal. A nolda királyra tűzpányvát vetett és fejszéjével kettéhasította a sisakját, zászlaját a vérébe mártotta. A rege szerint Fingon halálakor a sisakjából fehér láng csapott ki.
Húrin és Huor azonban még tartották Turgonnal a
Sirion gázlóját, és azt tanácsolták a tünde királynak, térjen
vissza Gondolinba.
" Amíg Gondolin áll, Morgoth ismerni fogja a félelmet." - mondta Húrin.
"A halálba menők tisztánlátásával mondom, belőled és belőlem születik majd az új csillag." - búcsúzott tőle Huor.
Turgon megfogadta tanácsukat, egybehívta maradék seregét. Kiverekedte magát déli irányba és eltűnt a hegyek között.
A dor-lómini emberek pedig a Serech mocsaráig hátráltak, és többé nem mozdultak onnan. Mind ott is vesztek. Huort mérgezett nyílvessző találta el a szemén, Húrin pedig egymaga irtotta az ellenséget, amikor körülötte már mindenki halott volt. Minden csapásnál felkiáltott: Aure entulúva! Újra felkel a nap! - míg a lekaszabolt orkok maguk alá nem temették. Akkor Gothmog elfogta, és élve vitte Morgoth elé, aki úgy gondolta, hogy ily módon többet árthat neki.
Így ért véget Beleriand ötödik nagy csatája, amit az emlékezet Nirnaeth Arnoediad, a Megszámlálhatatlan Könnyek Csatájának jegyez.
Amikor a Thangorodrim felé tekintett, látta a a fekete felhőt és füstöt, ami jelezte, hogy Morgoth haragja felébredt és elfogadta a kihívást. Tünde szeme a távolt fürkészte, hogy Maedhros serege mikor kavarja fel az Anfauglith porát és a szívére árnyék húzódott. Nem tudta, hogy Maedhrost egyik keleti emberszövetségese becsapta, és ezzel előrenyomulását késleltette. Azonban meghallotta a fivére, Turgon kürtszavát, és a szíve felderült.
"Utúlie'n aure! Aiya Eldalie ar Atanatári, utúlie'n aure! - Eljött a nap! Nézzétek, eldák és emberek atyáinak népe, eljött a nap!" S akik hallották hatalmas hangját a hegyek közt visszhangozni, válaszoltak:"Auta i Lóme! - Múlik az éjszaka!"
Turgon megnyitotta a zárat Gondolin körül, és kivonult seregével, hogy fivére segítségére legyen.
Morgoth jórészt tudta, mit tettek addig, és mit akarnak tenni, a maga terveit a ő támadásukhoz igazította. Nagynak látszó sereget indított Hithlum felé, hogy mindenáron kiugrassza Fingont a hegyek közül. Ugyanakkor egy még nagyobb létszámú hadat vezényelt kelet felé Feanor fiai ellen, hogy megakadályozzák a két király seregeinek egyesülését.
Fingon állásait szinte észrevétlenül közelítették meg szürkésbarna köpenyeikbe burkolózva, és már jócskán az Anfauglithon jártak, amikor észrevették őket.
A tündesereg előőrsében ott volt Gwindor, az áldozat fivére, aki bosszút állni jött testvéréért. Kitört az arcvonalból és megölte a hírnököket. A nargothrondiak mind követték, amikor bevágtatott az ellenség soraiba. A noldák harci kedve fellángolt, és már Fingon sem tarthatta vissza őket. Feltette ő is fehér sisakját, és egész hadával kirontott a hegyek közül.
A hüvelyükből kiröppenő nolda kardok villanása olyan volt, mint a nádasban elharapózó tűz fénye.
Kezdetben Morgoth tervei kis híján kudarcot vallottak. Mielőtt a nyugatra küldött sereget megerősíthette volna, Fingon serege végigszáguldott az Angfauglithon, s már közel járt Angbandhoz. Gwindor elől haladt a nargothrondi tündékkel, beözönlöttek a kapun és Morgoth reszketett a trónján a mélyben. Ám a falak között akkor csapdába estek és Gwindor kivételével mindenkit lemészároltak. Thangorodhrim számtalan rejtek útján küldte ki Morgoth a seregét, és Fingon hátrálni kényszerült.
A negyedik napon megkezdődött a Megszámlálhatatlan Könnyek Csatája. Fingon serege visszavonult, hátvédjeként meghalt Haldír és megsemmisült a Brethil-beli sereg. Turgon csapatai csak másnap reggelre értek oda. A gondolindok erősek voltak, soraik úgy fénylettek, mint egy acélfolyam. Falanxuk átverekedte magát Fingonig, és a király örömmel üdvözölte a testvére oldalán harcoló Húrint is.
 |
| by Elena Kukanova |
Végre megérkezett Maedhros, és hátba támadta Morgoth seregét. Ekkor előjöttek Angband utolsó erői is: farkasok, farkas-lovasok, balrogok és sárkányok, és maga Glaurung, a Nagy Féreg, és szétválasztották Fingon és Maedhros seregét.
Még ekkor is győzhettek volna a tündék, ha nincsenek az áruló emberek. A keletlakók, akik addig Maedhros mellett küzdöttek, hirtelen rátámadtak saját hátvédjükre. Feanor fiainak serege megtört, mindenki menekült, aki még életben maradt.
 |
| by steamey |
A belegosti törpök tartottak ki legtovább.
Azaghâl, a belegosti törpök ura a halála előtt még megsebezte Glaurungot, így a sárkány és az összes bestia elhagyta a csatateret, Feanor fiai kivágták magukat a harcból.
A törpök gyászolták királyukat és nem vettek részt tovább a csatában.
 |
| by tuuliky |
A keleti sereg szétmorzsolása után a felszabaduló haderővel Nyugaton Fingont és Turgont háromszoros túlerő kerítette be. Ott volt Gothmog is, a Balrogok Ura. Elválasztotta egymástól a két testvért, és végül összecsapott Fingonnal. A nolda királyra tűzpányvát vetett és fejszéjével kettéhasította a sisakját, zászlaját a vérébe mártotta. A rege szerint Fingon halálakor a sisakjából fehér láng csapott ki.
 |
| Turgon by Sergei Alekseich |
" Amíg Gondolin áll, Morgoth ismerni fogja a félelmet." - mondta Húrin.
"A halálba menők tisztánlátásával mondom, belőled és belőlem születik majd az új csillag." - búcsúzott tőle Huor.
Turgon megfogadta tanácsukat, egybehívta maradék seregét. Kiverekedte magát déli irányba és eltűnt a hegyek között.
 |
| by steamey |
A dor-lómini emberek pedig a Serech mocsaráig hátráltak, és többé nem mozdultak onnan. Mind ott is vesztek. Huort mérgezett nyílvessző találta el a szemén, Húrin pedig egymaga irtotta az ellenséget, amikor körülötte már mindenki halott volt. Minden csapásnál felkiáltott: Aure entulúva! Újra felkel a nap! - míg a lekaszabolt orkok maguk alá nem temették. Akkor Gothmog elfogta, és élve vitte Morgoth elé, aki úgy gondolta, hogy ily módon többet árthat neki.
Így ért véget Beleriand ötödik nagy csatája, amit az emlékezet Nirnaeth Arnoediad, a Megszámlálhatatlan Könnyek Csatájának jegyez.
