![]() |
by filat |
Thingol hírét véve a történteknek mindenkit meghallgatott kezdve a csarnokban történtekkel Saeros szerencsétlen futásáig. Megdöbbentették az események ilyen alakulása, mert becsülte a tündét, és nem értette mi vitte rá, hogy így felingerelte fogadott fiát, akit szeretett. Nem is sejtette, hogy a féltékeny gyűlölködés már régóta rontotta Saeros lelkét. Igazat adott Túrinnak, de hogy a halálba kergette, azt nem tűrhette el. Hálátlannak nevezte és kitiltotta Doriathból.
Az erdőben gyorsan terjedt a hír, fülébe jutott Beleg Cúthalionnak is, aki rohanvást érkezett Menegrothba, és kérte a királyt, addig ne mondjon végső ítéletet, míg végig nem hallgatott még valakit, akit magával hozott, és a király elé vezette a megilletődött Nellast.
Egy fáról figyelve Túrin távozását, aki őt Berenre emlékeztette, a tündelány szemtanúja volt Saeros orvtámadásának, és annak, hogy Húrin fia önvédelemből küzdött meg vele, de korántsem gyilkos szándékkal, hiszen amikor megtehette volna sem vette el az életét, csupán a sértéseit torolta meg, hogy futásra ösztökélte. Sem Mablung, sem a többi tünde nem tudott erről az előzményről, Túrin erről egy szót sem szólt.
Thingol a hallottak alapján visszavonta Túrin száműzetését, sőt örömmel visszafogadta kegyébe, ha Túrin visszatér Menegrothba.
Túrin azonban elhagyta Doriatht, mert nem akart tovább a Védett Birodalom biztonságában tengődni, inkább vállalta a számkivetett, de szabad életet. Minden kifelé húzta a tündék világából, büszkeségében és tapasztalatlanságában nem sejtette, hogy vágyai mögött Morgoth átka munkálkodik.
Beleg Cúthalion megígérte a királynak és a szomorú Nellasnak, hogy felkutatja Túrint, bármekkora is a Doriathon kívüli világ és megpróbálja rábeszélni a visszatérésre.
Nem kért mást a királytól, mint egy jó kardot, mert az ő íja és kardja kevés a felfegyverzett orkok ellen, ha harcolnia kell.
Thingol fegyvertárából Anglachelt, a fekete pengéjű kardot választotta, amely könnyedén hasított minden létező anyagot. A kardot látva Thingol királynéja Melian, a maia figyelmeztette Beleget: a kardban gonoszság lakik, mert őrzi kovácsolója, Eol a Sötét Tünde szívét. Nem szereti a kezet, ami forgatja, s nem is lesz vele sokáig.
Beleg azonban megköszönte a kardot, és búcsút vett.
Az erdőben gyorsan terjedt a hír, fülébe jutott Beleg Cúthalionnak is, aki rohanvást érkezett Menegrothba, és kérte a királyt, addig ne mondjon végső ítéletet, míg végig nem hallgatott még valakit, akit magával hozott, és a király elé vezette a megilletődött Nellast.
![]() | |
by Alan Lee |
Thingol a hallottak alapján visszavonta Túrin száműzetését, sőt örömmel visszafogadta kegyébe, ha Túrin visszatér Menegrothba.
Túrin azonban elhagyta Doriatht, mert nem akart tovább a Védett Birodalom biztonságában tengődni, inkább vállalta a számkivetett, de szabad életet. Minden kifelé húzta a tündék világából, büszkeségében és tapasztalatlanságában nem sejtette, hogy vágyai mögött Morgoth átka munkálkodik.
Beleg Cúthalion megígérte a királynak és a szomorú Nellasnak, hogy felkutatja Túrint, bármekkora is a Doriathon kívüli világ és megpróbálja rábeszélni a visszatérésre.
![]() |
by Alan Lee |
Thingol fegyvertárából Anglachelt, a fekete pengéjű kardot választotta, amely könnyedén hasított minden létező anyagot. A kardot látva Thingol királynéja Melian, a maia figyelmeztette Beleget: a kardban gonoszság lakik, mert őrzi kovácsolója, Eol a Sötét Tünde szívét. Nem szereti a kezet, ami forgatja, s nem is lesz vele sokáig.
Beleg azonban megköszönte a kardot, és búcsút vett.